* Fáj, igaz? A fájdalom belülről emészt fel és méregként árad szét a testedben. Rettegsz, igaz? Rettegsz attól, hogy örökre elveszíted és többet nem látod. Nem akarod elfogadni, hogy nincs kiút. Küzdesz, harcolsz, de semmi értelme és ezt te jól tudod. Mégis tovább harcolsz. *

Egyszer megkérdeztem a szívemet és az agyamat, hogy mit tegyek.
Így felelt az eszem:
- Hagyd abba! Nem éri meg! Ne küzdj tovább, inkább add fel, mert nem éri meg.
Ezt válaszolta a szívem:
- Harcolj a végsőkig! Menj tovább és ne add fel!Menni fog ha kitartó vagy és bár most fáj, de lesz ez jobb is!
Mind a ketten más-más tanáccsal láttak el és ez összezavart.

Nehéz végignézni azt, hogy az amit látsz lassan emlékké válik és soha többé nem élheted át ugyan úgy még egyszer. Mert bár újra és újra elmehetsz arra a helyre, mégsem lesz ugyan olyan mint akkor, mikor először voltál ott. Soha többé nem élheted át azt a varázst és érezheted azt, mit akkor éreztél.

*Legyünk csak barátok* Mondani könnyebb, mint teljesíteni. Nem lehetsz valakinek csak a barátja akibe valaha szerelmes voltál. Az idő múlásával persze ez a szerelem elhalványulhat, de nem szűnhet meg. Mindig szeretni fogod és sokkal jobban fogsz hozzá kötődni mint egy baráthoz, ugyan akkor nem fogod érezni azt a maró és fájó érzést mikor mással látod kézen fogva az utcán. Nem fog úgy fájni, de szomorú leszel, mert ő boldog nélküled, míg te még mindig kötődni fogsz hozzá, bármennyire is küzdesz ellene.