Nem értem ezt az egész helyzetet. Mi történik most? Miért lett ez?
Minden olyan jól indult. Mond meg, de őszintén!
Ez az egész csak egy ostoba játék volt? Úgy mint a többieknél?
Te is megszeged az ígéretedet?
Tudod, tőled nem ezt vártam. Nem hittem volna hogy te is ilyen vagy.
De tévedtem.Te sem vagy különb a többinél.
Csalódtam benned. Egy életre.

Én az életem során rengeteg csalódást megértem már.
De ilyet még soha sem éreztem. Olyan mintha üres lennék belül.
A szívem fáj, vérzik és darabokban van. A fájdalom könnyeket csal a szemembe, amelyek patakként folynak végig piros arcomon. Üvölteni tudnák a kíntól, de nem tudok. Egy hang sem jön ki a torkomon és csak bámulni tudok magam elé. Egyedül érzem magamat pedig a barátaim mellettem állnak, segítenek és támogatnak. Ennek örülök és jól esik. De igazából egy emberre lenne szükségem, Ám pont Ő az, aki hátat fordított nekem és sétál el tőlem minél messzebbre. Én pedig hiába próbálok utána kiáltani és utána szaladni, hogy hátulról átölelve megállásra kényszerítsem. Nem jön ki hang a számon a torkomban levő gombóc miatt. Nem tudok megmozdulni a testemet elöntő jeges félelem miatt. Tehetetlenül állok egy helyben és könnyes szemekkel nézem ahogy távolodik néha-néha megtorpanva.