~ Az élet minden nap döntések elé állít. Ám nem mindig ad elég időt a döntéshozásra. Van mikor azonnal kell meghoznod azt, mely az életed végéig nyomot hagy rajtad. Olykor rossz lépést teszel meg és már nincs visszaút. Ám idővel újabb esélyt kapsz arra, hogy a régi hibádat kijavítsd. Rajtad múlik az, hogy észreveszed-e ezt az esélyt és megmered lépni a megfelelő lépéseket. Mert mindig nagy a kockázat. Dönts hát és vállald a kockázatot, mert kockázat nélkül siker sincsen. ~

Találni valakit, aki gyönyörűnek hív és nemcsak csinosnak, aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva,aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol. Várni valakire, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy,aki a barátai előtt is fogja a kezed. Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt, és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja, -Ő az!

Ma még mosoly, holnap könnyek. 
Ma még nehéz holnap könnyebb. 
Láss egy álmot s harcolj érte.

Ma még mosoly, holnap könnyek. 
Ma még nehéz, holnap könnyebb. 
Láttam egy álmot s harcoltam érte, elhagyott az erőm, feladom, vége.....

Soha ne add fel az álmaidat!
Merj küzdeni értük, még akkor is ha nehéz és reménytelennek tűnik a helyzet!

Néztem egy filmet s egy emlék jutott eszembe. 
Az mikor először csókolóztunk. 
Kissé ügyetlen és bátortalan voltál. 
De nem csoda hiszen neked ez volt az első. 
Olyan aranyos voltál,hogy belemosolyogtam a csókba. 
Boldog voltam akkor. 
Olyan volt mintha az első csókomat kaptam volna meg. 
Pedig màr a sokadik volt.
Mégis ez volt a legédesebb.
Összesen három csókunk volt.
Odamennék hozzád és megcsókolnálak, de nincs hozzá jogom. 
Hiszen idegen vagyok a szemedben

Idegenek voltunk.
Majd egy szép délutánon kiülvén az ablakba találkoztam veled. 
Mosolyt csaltál az arcomra pedig szenvedtem. 
El sem tudod képzelni hogy mennyire. 
Feldobtad a napomat egy perc alatt. 
Este mosolyogva és boldogan szenderültem álomba. 
Tele hittel, hogy a holnap szebb és jobb lehet. 
Nem hagytál magamra és napok múlva is érdekeltelek. 
Lassan beléd szerettem. 
Pedig megfogattam, hogy többet nem leszek szerelmes. 
Mekkorát tévedtem.
Aztán te is belém szerettél, de mégsem tudtam hinni neked. 
Aztán mégis hinni kezdtem benned, bennünk. 
De......mint minden dolog, ez is véget ért. 
De nem hittem volna hogy így....
Ismét idegenek lettünk, csak most emlékekkel......

Bolyongok a sötétben nem lelvén a fényt. 
Kétségbeesetten nézek kőrbe-kőrbe. 
Egyszer csak megpillantok egy ismerős arcot a távolban.
Teszek pár félszeg lépést feléd s döbbenve ugyan akkor örömmel ismerlek fel téged. 
Rám mosolyogsz, majd sarkon fordulsz és elindulsz. 
Megszaporázva a lépteimet követni próbállak téged. 
Ám te minden egyes lépéssel egyre jobbal távolodsz tőlem.

Felemelem a fejemet s úgy indulok a csatába. 
Ne félj hogyha nehéz az életed, mert a legnehezebb csatákat mindig a legjobb harcosok kapják.

A harcot elveszítheted. 
De a csatát nem! 
Hisz' ezernyi harc vár rád a végső csatáig és mindegyik csak erősebbé tesz! 
Légy hát bátor és küzdj tovább!

Eljött hozzám a szőke herceg fehér lovon. De nem úgy mint a mesékben, nem-nem! Nem volt díszes kísérete sem fényes páncélja. Csupán egy kosárlabdája és hatalmas szíve. Szőke helyett barna volt, lova helyett meze volt.