L’amour quand tu donnes ton cour a quelqu’un et tu te fies qu’on ne le brise pas
~ Szerelem, mikor odaadod a szíved valaki másnak, és bízol benne, hogy nem töri össze

"Nagyra becsülöm azt a barátom, aki időt talál számomra a naptárában, de még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi a naptárát, ha rólam van szó."

Két mécses ad most fényt nekem a sötétségben.
Különböznek egymástól, lángjuk mégis egyforma.
Hogy lehet ez?
A választ nem találom.
Talán nincs is.
Melyik mécses a szebb?
Melyiket válasszam?
Egyszerűen nem tudom eldönteni, s ez megrémiszt.
Melyik felé nyúljak?
Jobb vagy bal?
Esetleg egyik se?
Ha az egyiket választom, a másiknak kialszik a fénye.
Egyik fényét se akarom kioltani, de dönteni képtelen vagyok.
Esetlenül nézem a fényeket s tanakodok könnyes szemekkel.

Nem értem ezt az egész helyzetet. Mi történik most? Miért lett ez?
Minden olyan jól indult. Mond meg, de őszintén!
Ez az egész csak egy ostoba játék volt? Úgy mint a többieknél?
Te is megszeged az ígéretedet?
Tudod, tőled nem ezt vártam. Nem hittem volna hogy te is ilyen vagy.
De tévedtem.Te sem vagy különb a többinél.
Csalódtam benned. Egy életre.

Én az életem során rengeteg csalódást megértem már.
De ilyet még soha sem éreztem. Olyan mintha üres lennék belül.
A szívem fáj, vérzik és darabokban van. A fájdalom könnyeket csal a szemembe, amelyek patakként folynak végig piros arcomon. Üvölteni tudnák a kíntól, de nem tudok. Egy hang sem jön ki a torkomon és csak bámulni tudok magam elé. Egyedül érzem magamat pedig a barátaim mellettem állnak, segítenek és támogatnak. Ennek örülök és jól esik. De igazából egy emberre lenne szükségem, Ám pont Ő az, aki hátat fordított nekem és sétál el tőlem minél messzebbre. Én pedig hiába próbálok utána kiáltani és utána szaladni, hogy hátulról átölelve megállásra kényszerítsem. Nem jön ki hang a számon a torkomban levő gombóc miatt. Nem tudok megmozdulni a testemet elöntő jeges félelem miatt. Tehetetlenül állok egy helyben és könnyes szemekkel nézem ahogy távolodik néha-néha megtorpanva.

Levegőnek nézel, ahogy elmész mellettem s letagadod az érzést, hogy valaha is kellettem. Nem nézel a szemembe, tán félsz attól, amit látnál? Pedig a szememben van minden mire valaha is vágytál!

Mikor a fű zöld, az ég kék
Az életben minden tökély
Itt vagy te is velem,
Ennél már jobb nem is lehet...

De lehet mégis,
Mert kimondod amire vágyok énis.
Azt mondod Szeretlek,
De jó végre megtetted

Én is, Én is szeretlek
Te is tudod hisz mondtam már ezerszer
De így hogy te is kimondtad,
Ezerszer, ezerszer jobb sokkal

Talán így már más ,
Az utcán sétálás,
Régen se volt unalmas,
De így már nagyon klasz