Nélkülözhetőnek lenni borzalmas érzés. Főképp ha annak az embernek nincs rád szüksége aki számodra a legfontosabb és mindent megtennél érte. Akár tűzbe is nyúlnál ha ezzel segíteni tudnál neki. Nem törődve semmivel rohannál hozzá ha hívna, míg ő kifogásokat találna mikor szükséged lenne rá. Az igaz barát mindig szakít rád időt még akkor is ha éppen egy perc ideje sem lenne. Ha még így is képes lenne rád éppen annyi időt szakítani, hogy megöleljen, az már az igaz barátságra utal. Mert egy barát mindenre képes azért aki fontos neki.
De rettenetes azt érezni, hogy ez fordítva nem igaz. Mert te mennél, futnál, rohannál a hívására....De ő csak ülne tovább nem törődne azzal, hogy szükséged van rá!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése