* Fáj, igaz? A fájdalom belülről emészt fel és méregként árad szét a testedben. Rettegsz, igaz? Rettegsz attól, hogy örökre elveszíted és többet nem látod. Nem akarod elfogadni, hogy nincs kiút. Küzdesz, harcolsz, de semmi értelme és ezt te jól tudod. Mégis tovább harcolsz. *

Egyszer megkérdeztem a szívemet és az agyamat, hogy mit tegyek.
Így felelt az eszem:
- Hagyd abba! Nem éri meg! Ne küzdj tovább, inkább add fel, mert nem éri meg.
Ezt válaszolta a szívem:
- Harcolj a végsőkig! Menj tovább és ne add fel!Menni fog ha kitartó vagy és bár most fáj, de lesz ez jobb is!
Mind a ketten más-más tanáccsal láttak el és ez összezavart.

Nehéz végignézni azt, hogy az amit látsz lassan emlékké válik és soha többé nem élheted át ugyan úgy még egyszer. Mert bár újra és újra elmehetsz arra a helyre, mégsem lesz ugyan olyan mint akkor, mikor először voltál ott. Soha többé nem élheted át azt a varázst és érezheted azt, mit akkor éreztél.

*Legyünk csak barátok* Mondani könnyebb, mint teljesíteni. Nem lehetsz valakinek csak a barátja akibe valaha szerelmes voltál. Az idő múlásával persze ez a szerelem elhalványulhat, de nem szűnhet meg. Mindig szeretni fogod és sokkal jobban fogsz hozzá kötődni mint egy baráthoz, ugyan akkor nem fogod érezni azt a maró és fájó érzést mikor mással látod kézen fogva az utcán. Nem fog úgy fájni, de szomorú leszel, mert ő boldog nélküled, míg te még mindig kötődni fogsz hozzá, bármennyire is küzdesz ellene.

~ Csupán egy szóról van szó, melyet már rég ki kellett volna mondanom. De valahogy sosem jött össze. Hiába mondtam, hogy megteszem.....a végén mégis megfutamodtam. Egyszerűen nem megy! Képtelen vagyok kimondani! Mert bár csak egy szóról van szó, de ez a kezedbe adja annak a lehetőségét, hogy padlóra küldj és összetörd a szívemet. Sokszor megtették már velem ezt és félek, sőt, rettegek, hogy te is ezt teszed! ~

"Miért küldesz képet ha tudod, hogy szeretlek? Miért szeretlek ha te engem nem? Miért tennék meg mindent azért, hogy egy ''<3" ilyet kapjak tőled? Miért nem vagyok neked elég jó? Miért vagyok ennyire szerelmes beled ha sokszor fájdalmat okozol?
Mond meg, hogy miért, mert én már semmit sem értek! "

Nélkülözhetőnek lenni borzalmas érzés. Főképp ha annak az embernek nincs rád szüksége aki számodra a legfontosabb és mindent megtennél érte. Akár tűzbe is nyúlnál ha ezzel segíteni tudnál neki. Nem törődve semmivel rohannál hozzá ha hívna, míg ő kifogásokat találna mikor szükséged lenne rá. Az igaz barát mindig szakít rád időt még akkor is ha éppen egy perc ideje sem lenne. Ha még így is képes lenne rád éppen annyi időt szakítani, hogy megöleljen, az már az igaz barátságra utal. Mert egy barát mindenre képes azért aki fontos neki.
De rettenetes azt érezni, hogy ez fordítva nem igaz. Mert te mennél, futnál, rohannál a hívására....De ő csak ülne tovább nem törődne azzal, hogy szükséged van rá!