Egyedül érzem magamat. Senkit sem érdekel, hogy mi van velem. Ha én nem kezdeném el a beszélgetést, akkor nem is beszélgetnénk. Mindig én keresem a társaságukat. Félek, hogy egyszer végleg magamra maradok. Eljön majd az idő, mikor senki sem lesz rám kíváncsi és elkerülnek engem. De miért? Én csupán csak egy kis figyelemre és törődésre vágyok! Azt szeretném ha most ők keresnének engem! De félek, hogy ha többet nem beszélek velük, akkor elfelejtenek. Nekem szükségem van rájuk, még ha ők jól elvannak nélkülem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése