Bolyongok a sötétben nem lelvén a fényt.
Kétségbeesetten nézek kőrbe-kőrbe.
Egyszer csak megpillantok egy ismerős arcot a távolban.
Teszek pár félszeg lépést feléd s döbbenve ugyan akkor örömmel ismerlek fel téged.
Rám mosolyogsz, majd sarkon fordulsz és elindulsz.
Megszaporázva a lépteimet követni próbállak téged.
Ám te minden egyes lépéssel egyre jobbal távolodsz tőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése